Tizenként éves koromban kerékpározás közben elütött egy autó, utána évekig nem ültem nyeregben. Már huszonévesként, véletlenül történt, hogy megláttam egy piacon egy nagyon mókás kék, színes pöttyös kerékpárt, és nem tudtam ott hagyni. Habár akkor költöztünk az első külön albérletünkbe, a bevásárlásra szánt tizenpárezer forintból megvettem. Nem volt egy tökéletes bicikli, semmit sem értettem még a kerékpár fajtákhoz, elképzeléseim sem voltak vele, hogy mire fogom használni, mégis ezzel tettem meg az első lépést afelé, ami most az egyik legkedvesebb tevékenységem az életben.
A városban és környékén, legfeljebb 50 km-es távokra elég is volt ez a kerékpár, de aztán hamar kinőttem, és már sokkal célzottabban kezdtem el keresni. Akkor ismerkedtem meg a különböző kerékpár fajtákkal, de tényleges tapasztalatom csak a mountainbike-okkal kapcsolatban volt, ezért arra cseréltem le végül. Ez már egy első teleszkópos, Genesis Zeta női mountainbike volt, amivel 130 km-ig gond nélkül tekertem országúton és könnyebb terepen egyaránt. Legjobb teljesítményemnek a 150 km-es párkányi túrámat tartom ezzel a biciklivel. Akkor kezdtem nagyobb távokra is elindulni.
Végül ez a bicikli is kevésnek bizonyult, és vettem egy Cube trekking kerékpárt, már kifejezetten hosszabb túrázáshoz. Mivel főleg aszfalton használtam, és fontos volt, hogy viszonylag jól haladjak, de azért kisebb terepeket is bírjon, elengedtem a mountainbike-ot, és egy cross trekking mellett döntöttem. Ezzel az eddigi legnagyobb túrám az egynapos Balaton kör volt, amikor körülbelül 12 óra alatt 210 km-t tettem meg. Még mindig lassabb, mint egy országúti kerékpár, viszont megfelelő edzéssel már bármilyen tervet tudok teljesíteni vele, jó ideig nem is tervezem lecserélni.